Így is van, kismamák: ne tessék rejtegetni azt a pocakot, hadd lássa ország-világ, micsoda kincset hordtok a szívetek alatt! A Pure-T ruhái kidomborítják a kidomborítani-valót és teszik ezt igen vagány stílusban. Az, hogy mindezt zölden, természetbarát és öko módon teszik, már csak a ráadás. Ha terhes lennék, engem megnyernének maguknak.

Forrás: Pure T

A Tea Pony-nak már a neve hallatán is örülnének a lányok, merthogy állandóan teáznak a pónijaikkal, de a kollekció láttán én örültem csak igazán. Ausztráliában, mint tudjuk, bazi meleg van, és a Tea Pony designerei, Esa West és Luke Cooper, ehhez mérten terveznek szellős, finom anyagból készült ruhákat.

A legjobb persze mégiscsak az, hogy totáltündéricukiédes retro mintákkal látják el őket, amitől én elolvadok. No meg a ruhák vonalaitól, kis fodroktól itt, meg hatalmas gomboktól ott. Engem teljesen megnyertek, nagyon nekünk való kis ruhák lennének ezek.

Forrás: Tea Pony

No, nézzenek oda! Csak tán nem megint a skandinávok? De, bizony ők, akiket úgy, meg annyira, és annyiszor, folyvást és egyre - ám megunhatatlanul. A dán illetőségű, beszédes nevű Green Cotton cég organikus pamut ruháin az idei őszi-téli trendet mesebeli házak, esőfelhők és leguánok képviselik, lett légyen szó pasikról, csajokról mini, megállíthatlan örökmozgó, vagy pimasz cserfes kategóriában.

Jópofák, variálhatóak, kicsit borongós eső-szagúak, amolyan pocsolyavadász-szerelések,  tán épp ezért tényleg őszi hangulatúak, nekem kellenének. Ezeket a házas mintákat még magamon is el tudnám képzelni. Naná. Elvégre az vagyok...

Forrás: Green Cotton

A Ti lányaitok is meg vannak veszve a hajráfokért? Az én majdnem 5 éves B. lányom totál bele van esve ebbe a hajráfosdiba, ami nem lenne gond, mert legalább kilát a haja alól, de mindig a legcsicsásabb, legrózsaszínebb, legleglegőrültebbek tetszenek neki. Ebből persze heves vitáink vannak, mert én meg nem akarom, hogy hatalmas szivárvány és fénylő pink pillangók repdessenek a fején, de általában feladom és megveszem neki és hagyom, hogy hordja, azzal a felkiáltással, hogy inkább most élje ki az ilyen hajlamait, mint majd felnőttként. Akkor sokkal röhejesebb lenne.

A Little Willows hajráfjai nálam a határon inognak a giccses és a még elfogadható között, de nekem nagyon puritán ízlésem van ilyen téren, és különben is: a kiscsajok hordják a fejükön, ők égnek, nem mi, feltéve, ha elég messze lemaradunk mögöttük. Persze csak viccelek, a kis kificamodott ízlésükkel együtt imádjuk őket természetesen.

Forrás: Etsy.com

A kimondhatatlan nevű dán - már megint azok a skandinávok - Ej Sikke Lej logója egy bagoly, így szinte kényszerítve vagyok, hogy bemutassam őket itt. Persze nem csak a bagoly logó miatt, hanem azért is, mert apró, retrós mintáikkal és a ruhák mély, élettel teli színeivel abszolút megnyertek maguknak.

Náluk az alap filozófia az, hogy hagyjuk a gyereket gyereknek lenni, ennek szellemében készítik a ruhákat, és ez bizony látszik is a kollekción. Csupa-csupa ránézésre is marha kényelmes ruha, bőrbarát anyagokkal, semmi feszengés, csak játék. A minták pedig megannyi hab a tortán: tündériek, színesek és mondanom sem kell, hogy a leírás szerint a baglyos mintásaknak van a legnagyobb sikere. Nem csodálom, valóban zabálnivaló baglyokat sikerült rányomniuk azokra a ruhákra.

Forrás: Ej Sikke Lej

Agatha Ruiz de la Prada alkotásait tavaly ősszel már méltattuk itt, a Gyerektrenden, akkoriban épp a tervezőnő egyedi tervezésű gyerekcipőire lehetett hosszasan nyálat csorgatni és áhítozni.

És hogy az idei év se múljon el a  spanyol tervezőnő kicsit bohókás, csupaszín–mesés,  poénos ötletekkel teli cuccai nélkül, íme, a 2009-es kollekcióból néhány darab, legyen miért ismét epekedni. Kicsiknek és nagyoknak, még a nyarat idézve, de már a nyakunkon lévő őszre gondolva. Az összhatás kiegészítőkkel, cipőkkel fenomenális.

A következő darabokból pedig egyesével is bármelyiket elfogadnám, de most azonnal, nem is kellene hosszan válogatni, a lányaim úgyis megvesznének a "hosszúig érős" ruháktól.  Azt a kukacos fürdőszett viszont külön ajánlom mindenki figyelmébe,  no attól igazán kész vagyok, zabálnivaló édesbogár.

 

 

 

Tegye a szívét a kezére minden érintett szülő: találni az otthonában olyan gyereket, aki könyörgés nélkül, magától, rendszeresen hajlandó nap mint nap felhúzni azt a nyavalyás pacskert? Más bezzegkölke nem ér, kizárólag az a bitang, akinek a születési anyakönyvi kivonatában szereplünk.

Az enyémeknek mindig szólni kell. Ha hagyom elfajulni, naponta huszonötször. Fejenként. Most, nyáron már nem is fárasztom magam ezen, a parketta enyhe hűvöse még jól is esik a talpaknak, de ha beköszöntenek a hideg idők, akkor bizony a szelíd kérés részemről kénytelen lesz szankciókkal terhes fenyegetéssé alakulni.

Ezek a jópofa lábságok viszont némi reménnyel kecsegtetnének, hátha önként és dalolva húzódnának fel a mezítlábakra, hogy az ebadták ne fázzanak fel minden ötpercben. Hasonlót már láthattunk itt a Gyerektrenden, azt a nagybritánok követték el. Ezt a másik verziót, ami  mokaszin néven fut, a svédeknél leltem. Egy próbát mindenesetre megér, már csak azért is, mert tényleg veszett jól néz ki…

   

  

Vagyis a béka csókolgatása, amely általában fordulópont egy mese történetszövésében, és olyan eseményeket vált ki, amire nem is számítanánk: békából királyfi, esküvő, boldoganéltekmígmegnem, stb.

Hasonlóképp váratlan volt az, ami a How to Kiss a Frog nevezetű cég honlapján fogadott. A svéd gyártó – na igen, már megint -, ruhái tökéletes kellékei egy tündérmesének. Finomak, légiesek, színeikben visszafogottak, de épp ezért tiszta és friss hatásúak, romantikusak és bájosak. És nemcsak a lányoknak szánt darabok, hanem a fiúruhák is, merthogy ez is van nekik, háromszoros hipphipphurrá.

Simán elfogadnám a gyerekruhába bármelyiket, mert ráadhatnám ünnepre meg hétköznapra is, megbolondítva valami extravagáns kiegészítővel, amitől kicsit punkossá válna a végeredmény.

Forrás: How to Kiss a Frog

Bevallom, időnként tele van a hócipőm is az aktuális és éppen bitangtrendi szupermesehősökkel. Csöpögnek a csapból, megállíthatatlanul folynának végig a gyerkőceink lábán-karján nadrág, illetve póló formájában, már ha engednénk, a játékboltokból is hosszú, tömött sorokban integetnek, no meg azok a csereberélni való kártyák, tébolyda. Miközben épp megszállottan kell rajongani valamiért, Barbie-s bugyi - ah, pónis trikó - huh, Thomas-os zokni -  pff..., olyan jó ilyen cuccokat is látni, az ember némi levegőhöz jut.

Tudom, tudom, a színek, azok kellenek, mert egy gyereken legyenek a színek vidámak, tobzódjunk veszett színorgiában - rendben, de ne mindig. Egy kis natúr, néha egy kis lenvászon, csak könnyedén, elegánsan, hát nagyon bejön. Bevallom nem csupán a lányaimon és a fiaimon, de magamon is.

Ma délután kint bóklátorkodtunk mind az öten a Duna parton, sárból gyártottunk várat, meg komoly vízelvezető árkokat és medencéket, nos, ezalkalomból remekül el tudtam volna képzelni a kölkeken a Linenkids kollekciójának - akikről táskaügyben már szóltunk - némelyik darabját. Még akkor is, ha tudom, hogy hazafelé nyakig sáros mindegyik. Mert hiszen a gyerekruha erre való, nem az örökkévalóságnak szól, bár ha egy-egy édesbogár darabot kinőnek, nem tudom, ki, hogy van vele, nekem a szívem szakad...

Forrás: linenkids