Bár eddig tudatosan kerültem itt a blogon a Crocs témát, most muszáj megemlítenünk. Mert bár lehet a Crocs-ot szeretni vagy nem szeretni, szépnek, praktikusnak tartani vagy undorodni tőle a műanyasága és a bumfordisága miatt, egy biztos: ezt a lábbelit még a gyereklábak is nehezen tudják rongyosra gyilkolni.

A Crocs rajongók szerint egyébként a láb nem izzad bele - jómagam erről nem vagyok meggyőzve, no de nincs is a háztartásban egyetlen kroki sem -, viszont jó, hogy könnyen tisztítható, elképesztően könnyű, és még pacsálhat is benne a ded. Számomra még az ára a rettenet, de ez már legyen az én bajom.

Viszont most a cég amerikai oldalán találtam egy-két olyan modellt, amelyről nem lehet kapásból megmondani, hogy némár-Crocs, annyira nem jellemző az eddigi cipőikre ez a néhány új darab. Már-már tetszenek egyébként formára, bár a színösszeállítást illetően nézetném naphosszat a kedves designerekkel a rikító kéket és zöldet, hogy jojózzon bele a drága kis szemük. Összegezve, nem rosszak ezek az új cipők, ha ilyen irányba fejlődnek tovább, még tán a jánynak is veszünk egyet, de ezt csak suttogva merem megjegyezni.

Jaj, és majd elfelejtettem: külön kispirospont nekik azért, mert a fiúknak sokkal több modellt ajánlanak, mint a csajoknak.

Forrás: Crocs.com

Rojalka nevű ügyeskezű olvasónk mutatta meg a múltkori Alkot az Olvasó poszthoz, hogy ő micsoda csuda ruhát varrt a lányzójának. Ami különösen melengeti a szívünket, az az, hogy az ötletet a mi posztjaink adták, örülünk, hogy hasznosak vagyunk néha. És annak is örülünk, hogy Rojalka böcsülettel megjelölte a posztunkat a blogján, ahonnan az ihletet merítette.

Alkotó Olvasó levele alant, képekkel, tessenek nézni és csodálni. Minden elismerésem, tündéri darab lett ez a kisruha!

"Helló,

a ruhához az anyagot Anna lányom dédijétől kaptam. Mégpedig egy kendőt, azzal az ötlettel, csináljak belőle cigányszoknyát Annának. Böngészgettem a internetet gyerekszoknya ügyben, és így találtam a Gyerektrendre. Rengeteg oldalt böngésztem át, de nem csak a visszamenő cikkeket, hanem a gyártók lapjait is. Csak a példákból egy pár link:

http://gyerektrend.blog.hu/2009/08/03/csicsamentes_tollas_fodros

http://gyerektrend.blog.hu/2009/07/22/vattacukorlanyok

Elkészítés: volt egy kis maradék fekete rugalmas anyagom és erre varrtam rá a csíkokra vágott kendőt, amit előzőleg beráncoltam. A fogadtatás: hát az én lányom még csak 11 hónapos, és nem nagyon értékeli még anya varrományait. De rohangált benne és húzgálta a fodrokat.

Üdv.: Rojalka"

Ismét az Etsy-n leltem ezeket a fejre való jószágokat, egyikük-másikuk a megszólalásig Szörny Rt-s figura. Az biztos, hogy jópofák, az is egészen biztos, hogy klasszul melegítenek, a fülincéket is védik, de azért fenemód ott tobzódnak a jóízlés határán. Gyaníthatóan nem éppen az innensőn. Azt hiszem, hangulat kell hozzá, hogy ráadjak egy ilyen fejtyűt a kölkökre. No meg az, hogy előre láthatóan ne jöjjön szembe aznap túl sok ismerős.

Forrás: Etsy.com

A Munster nevű gyerekruha márka Mikey Munster legendája nyomán jött létre. A történet szerint élt egy Mikey Munster nevű kisfiú az utcán, nagyon rossz gyerek volt, mindig ijesztgette a gyereket, csúfolódott meg madarakat kínzott. Egyszóval minden szülő és gyerek rémálma volt. Aztán hatévesen eltűnt, és nem került elő többé.

A legendában Mikey örökre hatéves maradt, és máig is beleköltözik néha a gyerekeinkbe: amikor a bevásárlóközpont közepén verik a földhöz magukat lila fejjel, vagy mikor telefirkálják a falat otthon, esetleg mikor addig ugrálnak azon a nyűves kanapén, amíg ketté nem törik. Nos, ilyenkor nem ők a rosszak, hanem meglátogatja őket épp Mikey Munster.

Ehhez a legendához hűen, a Munster ruhák rosszcsontoknak készülnek, akiknek nagy mozgásigényük van, amihez olyan kényelmes ruha kell, amiről lerí, hogy egy kis disznófülű viseli, akitől anyának és apának csomókban hullik a haja. Hozzánk, a jelen állás szerint, jöhetne két kollekció bátran...

Forrás: Munster

Etetni muszáj a babákat, és már sokszor írtuk itt a Gyerektrenden is, hogy egy igazi designfüggő anya nem ad akármilyen előkét a gyerekére, hiszen az az evés idejére az öltözék kiegészítője kell legyen. Épp a Nana Company bőröndjeiről írtam a Gyerekszobán, amikor tovább nézegettem a termékeiket, és felfedeztem a világ legédesebb retrómintás és patchworkös előkéit. Szerelem első látásra mind. Jelen esetben az első, fiús, repülős vitt mindent, pedig lányaim vannak.

Ha a klónozás egyszerű dolog lenne, egyszerűsített módon így is készíthetnénk ikertestvéreket. Ám mivel az ikergyerekek készítése ennél jóval bonyolultabb művelet, egyelőre marad a poénkodás. Például úgy, hogy az ikrekre a Baby’s Language Copy & Paste pólószettjét adjuk rá.

Informatika iránt elkötelezett szülőknek kötelező!

Forrás: Baby’s Language

… és csupa virág és csupa madár és csupa szín minden...

... de észrevettük mindannyian, bár titokban tagadnánk, hamarabb van sötét egy jó ideje, az éjszakák is mintha kissé hűvösebbek lennének, jólesik már olyankor vállunkon a kendő, és ha beleszimatolunk a kora estébe, egészen halványan időnként már rozsdás ősz-illatot érzünk.

Reggel aztán megrázzuk magunkat, hiszen meleg van még, a nap is százágra süt, hát elő a nyári ruhákkal, élvezzük még egy kicsit a nyarat, amíg lehet, mutassunk szamárfület annak a néhány földre hullott, sárga levélnek: nem is vagytok ti igaziak…

Tudom, hogy a Smafolk téli cuccairól már említést tett tavaly felhasznalo bloggerina, úgy is, mint Retróügyi Főelőadó, ám most magam sem állhattam meg, hogy az idei őszi kölökrevalóikat meg ne mutassam Nektek. Nem akármilyen gyenge eresztés, komoly a tét, úgy tűnik, idén is totálisan bealmulnak a trendi dán kiscsákók bokától-tokáig, meg ciculnak, meg nyuszulnak is kicsit, csak úgy, a hatás kedvéért, továbbá egész estét betöltő mintákkal hódítanak – engem legalábbis mindenképp.

Bár ovista koromban szó szerint az asztal körül kergethettek időnként egy-egy hasonló darabbal – máig emlékszem rá, hogy volt valami eszméletlen utálatos nagymintás lila ruhám, az egyetlen, abban készült képemen igyekszem én is rém utálatos pofát vágni a cserépkályha előtt, teljes sikerrel -, most viszont határozottan tetszik ez a műfaj. Elfogadnám, simán a sarjakra adnám. És vigyorogva fotóznám, amint ők is rém utálatos pofát vágnak hozzá. Retróba oltott hagyománytisztelet, jobb híján vissza a kályhához…

Sokat nem lehet írni a Ferd ruhákhoz, mert magukért beszélnek: ránézésre kényelmesek, egyszerűek, gyereknek valók, hordhatók és vagányak. Teljesen a mindennapokra készült cuccok, amikből kell mindig sok és bizony kell, hogy kinézzenek.

A Ferd ruhákról tuti nem a "játszós ruha van a gyereken" jutna eszünkbe, hanem hogy "de jót játszik ebben a húdeállat ruhában az a gyerek", noha tudom, hogy itthon csak ünnepekre szokás inget adni a fiúkra, de szerintem ezen sürgősen változtatni kéne, mert annyira zabálnivalók tudnak lenni a kisfiúk a kis ingjeikben.

Forrás: Ferd