Bevallom, időnként tele van a hócipőm is az aktuális és éppen bitangtrendi szupermesehősökkel. Csöpögnek a csapból, megállíthatatlanul folynának végig a gyerkőceink lábán-karján nadrág, illetve póló formájában, már ha engednénk, a játékboltokból is hosszú, tömött sorokban integetnek, no meg azok a csereberélni való kártyák, tébolyda. Miközben épp megszállottan kell rajongani valamiért, Barbie-s bugyi - ah, pónis trikó - huh, Thomas-os zokni -  pff..., olyan jó ilyen cuccokat is látni, az ember némi levegőhöz jut.

Tudom, tudom, a színek, azok kellenek, mert egy gyereken legyenek a színek vidámak, tobzódjunk veszett színorgiában - rendben, de ne mindig. Egy kis natúr, néha egy kis lenvászon, csak könnyedén, elegánsan, hát nagyon bejön. Bevallom nem csupán a lányaimon és a fiaimon, de magamon is.

Ma délután kint bóklátorkodtunk mind az öten a Duna parton, sárból gyártottunk várat, meg komoly vízelvezető árkokat és medencéket, nos, ezalkalomból remekül el tudtam volna képzelni a kölkeken a Linenkids kollekciójának - akikről táskaügyben már szóltunk - némelyik darabját. Még akkor is, ha tudom, hogy hazafelé nyakig sáros mindegyik. Mert hiszen a gyerekruha erre való, nem az örökkévalóságnak szól, bár ha egy-egy édesbogár darabot kinőnek, nem tudom, ki, hogy van vele, nekem a szívem szakad...

Forrás: linenkids