Kamaszkorom óta rajongok a Converse cipőkért, ez valahogy máig megmaradt, pedig már rég elmúltak a gimnazista évek. Természetesen a lányoknak is beszereztem belőle, már amikor 18-as volt a lábuk, ami utólag persze dőreség volt, mert hordták kocsicipőnek kb. három hónapig, amihez képest viszont mocskosul drága volt. De mindenkinek van valami lövése - jó, hát lehet, hogy nekem egy kicsivel több -, az enyém ez. 

Mivel tavasz van - gyönyörű! -, természetesen előkerült az én Converse cipőm is, amit ugyan hordani nem tudok ebben a szépséges november-közeli időben, de legalább mindennap megnézhetem, hogy ha normálisan viselkedne az időjárás, akkor már rég ebben surrannék tova. Erről pedig eszembe jutott a tavalyi Converse posztom, amitől hirtelen késztetést éreztem felmenni a Converse oldalára, újdonságok után kutatva.

Olyan sokáig azért nem kellett keresni, mert rögtön elémugrott ez az állati kollekció, ami ez esetben szó szerint értendő, merthogy állatokat ábrázoló, sőt, állatjelmezt öltött cipőkről van szó. Szerintem hihetetlenül - hogy úgy ne mondjam: állatira - helyesek, a katicásat egy szempillantás alatt bezsákolnám a csajoknak, a cápásat pedig vinném az unokaöccsöknek.

Forrás: Converse

Bizony, szeretjük. Mert színpompás, mert vidám, mert egyszerű, mert kényelmes, mert kombinálható. Mert ad teret a mozgásnak, mert pamut, és mert mindegyiken van egy hatalmas, színes gomb a szív felett. És azért is odavagyunk érte, mert mintás és polgárpukkasztó, mert matrjoskás, mert virágos és persze imádjuk, mert baglyos!

Szívünk csücske, mert retró, mert pöttyös, mert játékos, mint a lányaink, és mert hercegnős. Mert ott van bennük a tavasz. És egy esős napra ennél több olykor nem is kell egy mosolyhoz.

Forrás: Love Frankie

Pedig leginkább szedett-vedett tündérgúnyának tűnik, pizsi módra. Ami először eszembe ötlött ezekről a ruhákról - rögtön azután, hogy "nini, pizsamák!", az az volt, amit kamaszként hallgathattam mindig, ha túl rövid szoknyám alól kivillant a - emlékeztek még rá? - biciglisgatyóm. Nevezetesen: "Hosszabb a péntek, mint a szombat.".

Nos, ezeknél a gúnyáknál akár csütörtöktől vasárnapig is tarthatna a felsorolás, nem túloznánk vele. Egyetlen dolog, amit a javukra írhatok: organikus pamutból készültek, egészen biztosan puha, könnyű, lenge viselet mind. Csodás. De nekem akkor is pizsama marad.

Forrás: Happy Green Bee

Felhasznalo kartársnő már emlegette a Catiminit és olvadozott róla egy kört két éve. De az rég volt, meg közben megint nyár lesz pillanatokon belül, így új kollekciót, újrázva a márkát, muszáj kirakni ide.

Az eklektika és a stílusosság maradt franciás, a színekből vettek kicsit vissza, amit személy szerint annyira nem díjazok, de még így is vidám, kedves, gyerkőcős és még így is jóval színesebb, mint azt a franciáktól sok esetben megszoktuk.

Az idei nyári kollekciót a cirkusz jegyében tervezték ugyan, de magukon a ruhákon ez olyan nagyon nem látszik, inkább csak a katalógus fotóin, azokon viszont ütős és bejövős a cirkuszi hangulat. Összességében két év után is kénytelen vagyok csatlakozni felhasznalo bloggerinához és olvadozni némelyik darab láttán.

Forrás: Catimini

A PÖLKÁT szeretni kell. Nem csak azért, mert Suri is ebben jár - de legalábbis egyszer már ráadtak egy darabot tőlük -, hanem azért, mert olyan mintha skandináv lenne, pedig nem is, hanem ausztrál. A skandináv-féle-fajta ruhákba márpedig mifelénk szokás beleszerelmesedni, az pedig, hogy ausztrálok, azért jó pont, mert mindig is Ausztráliában szerettem volna élni.

Na jó, nem olyan amióta-az-eszemet-tudom-mindig ez, csak amióta gyerekeim vannak. Azelőtt Anglia és Hollandia között vacilláltam, csak azóta átrendeződött egy csöppet a fontossági sorrend az életemben. Most már leginkább csak és kizárólag állandó meleget szeretnék, hogy ne kelljen annyit öltöztetni a kölköket és jó lenne, ha néhány kenguru is ugrálna mindenfelé, meg még nyugi is legyen, az is kell. Tudom, álmodik a nyomor.

A lényeg a lényeg, mindenféle mellébeszélés és álmodozás nélkül: a PÖLKA új kollekciója semmiféle kívánnivalót nem hagy maga után, hozza a színvonalat, az imádnivaló mintákat és bár a színeket kicsit visszafogták, de ettől még nem kevésbé vidám vagy szemkápráztató, mint tavaly nyáron volt. Ide vele, tavaszra még elhordhatnák a csajok a téli kollekció nagyját.

Forrás: PÖLKA

Mivel aléltam tavaly már egy sort a Hucklebones választékos stílusán, gondoltam, újfent benézek hozzájuk, hátha idén is le tudnak venni a lábamról. Jelentem, ezúttal is sikerült. A századelős hangulatot (no nem az előzőt, az azelőttit), most is hamisítatlan angolos eleganciával tálalják.

Makulátlanul tiszta vonalak, néhány fodor, díszítés az "éppencsak" jegyében, lenyűgöző  a finomság, bár Jane Banks ezeken a képeken már - hiába is kerestem őt -  nem köszönt vissza. Az idei szezonban sokkal inkább a romantika felé tendál a márka, csipetnyi hamvas bűvölettel ötvözve.

De nézzétek csak ezeket a kiscsajokat! Tudom, hogy csupán képek, sokéves tapasztalat duruzsol galádul a fülembe, hogy pusztán egy pillanatig tartott az egész, de mégis... annyira jólneveltnek tűnnek...

Forrás: Hucklebones

Paul Smith webshopjába tévedtem, ahol csak nagy nehezen bukkantam rá a gyerekrészlegre, de szerencsére sikerült. Azért szerencsére, mert találtam köztük pár olyan pólót, amelyek igazán idevalók, hiszen egyszerűek, de mégis különlegesek. Kevés szín, kevés vonal, egyszerű anyagok, jelzésértékű szabásvonalak, és mégis, bármelyiket el tudom képzelni a gyereken, akár a játszótéren, akár az iskolában, akár a nagyilátogatáson vagy az állatkertben.

Mert hogy kényelmesek is, amellett, hogy jól néznek ki, ahhoz kétség sem férhet. Paul Smith láthatóan nem esik abba a hibába, amit a neves divatházak oly sokszor elkövetnek, hogy szép, ámde funkcionálisan használhatatlan cuccokat álmodnak meg a gyerekekre. Nem, Paul abszolút tisztában van vele, hogy egy emberkezdeménynek mire lehet szüksége.

Paul Smith egyébként 16 évesen csöppent először a divatvilágba, semmi tapasztalattal és tanulmányi háttérrel, de akkoriban igazi szerelme még a kerékpározás volt, mígnem 17 évesen súlyos baleset érte. Fél évig volt kórházban, ahol szert tett pár olyan barátra, akiknek később nem kevesebbet köszönhetett, minthogy bevezették a kortárs kultúra bizonyos szeleteibe. Olyan izgalmas világot ismert meg általuk, ami különösen inspiráló lehetett számára, hiszen két évvel később már megnyitotta első saját butikját Nottinghamben.

Ekkor kezdte el esti iskolában képezni is magát. Később kipróbálhatta magát a bútortervezésben is, és még sok minden másban, hiszen mostanra az egyetlen butikkal induló cég már globális hálozattá nőtte ki magát.

Forrás: Paul Smith

Alig egy hónapot kell még kihúznunk a strandok nyitásáig, legalábbis remélhetőleg nem lesz havazás május közepén. Még csak az kéne. Addig is érdemes megnézni, vajon a tél alatt nem nőtte-e ki a kölök a fürdőruháját - és kivételesen most kifejezetten a lányoknál fontosabb ez, hiszen a kiskrapekok úszógatyáját általában megköthetőre tervezik, és hosszban is évekbe telik kinőni belőle.

Bezzeg a csajok. Az apró kis bikinibugyik egy szezon alatt is kellemetlenül szűkösek lehetnek, a fürdőruhák is kevésbé adnak lehetőséget arra, hogy évekig abban pancsoljon a kislány. Hirtelenjében kát nekem tetsző fürdőalkalmatosságot találtam egyik kedvencemnél, a Finger in the Nose-nál.

Az egyik erősen retró fílinget árasztó kétrészes, bármennyire is sötét, tündéri. A másik pedig egy igazi lázadós darab, vagány, nyakbaakasztós egyrészes, durva -már-már túlzó - mintával, amiben a gyerekem egész biztosan büszkén feszítene benne a Balaton partján.

Forrás: Finger in the Nose

Ismét édesbogár kategória következik, bár be kell, hogy valljam, jobban belegondolva leginkább röhögvény a műfaj. Gátlás nélkül csinálhatunk persze hülyét, akarom mondani apró állatkákat védekezésre képtelen csemeténkből, de azért tizensok év múlva ne lepődjünk meg, ha a családi fényképalbumot lapozgatva utólag kikéri magának.

Belinda Robinson, két fickó édesanyjaként bizonyára még nem számolt a lehetőséggel, ezért követte el ennyire bátran ezeket a bodykat, rugikat és sapecokat. Én azonban ennél már óvatosabb duhaj vagyok. Kacsának vagy krokodilnak teszemazt, ha megfeszítenének, sem öltöztetném a Vadakat.

Esetleg, ha mégis, csupán egy röpke fénykép erejéig, abba a bizonyos albumba. Puha borításúba, természetesen, mégsem mindegy, mit vág az ember fejéhez kamaszodó kölke.

Forrás: Noo