Bámulom már egy darab ideje ezt a légies könnyedséget, de nem tudok betelni vele. Annyira lágyak, annyira kifinomultak ezek a ruhák, mégis úgy illenek a gyerkőcökhöz... Azt hiszem, a Hucklebones tudhat valamit, bevallom, most fejet hajtottam.

Ilyen ruhákban képzeltem el annak idején Jane Banks-et a Mary Poppins olvasása közben, effajta kortalan eleganciával. Ezeket a ruhákat én már nem is annyira ruháknak látom, sokkal inkább valamiféle életérzésnek, jelenségnek. Gyönyörűek, valamennyit elfogadnám, valószínűleg azonmód a lányaimra is adnám őket, hogy magamba szippantsam azt a finom, régies, csipkeszerű hangulatot, amit árasztanak.

És nem, az én méretemben ez most nem kellene. Ronggyá gyűrné az egésznek a varázsát. Effajta ruhákat kizárólag gyerekekre szabad adni. De rájuk folyton. És hogy kicsit azért bánatkodjak itt a nagy érzelgősségben: hol maradnak már megint a fickók? Ha nekik is valami ilyesmit lehetne.

Forrás: Hucklebones