Cyr kartársnő jóvoltából a tavaly nyári kollekcióval bemutatkozott nálunk a Baby Version Rock, amit én ott és azonnal kedvenceltem is, annyira az én világom. Persze ez nem mérvadó, mert a csajok jó eséllyel nem lelkesednének annyira, ha csak ilyen ruhák között tobzódhatnának, pedig biztos vagyok benne, hogy nagyon vagányan állna rajtuk mindegyik. 

A katalógusok fotói ugyan kissé sötétre sikeredtek - mármint hangulatilag -, és a nem annyira rockon edződött anyát elijeszthetik, de azért érdemes végigböngészni a ruhákat, mert a látszat csal: ugyan tényleg nem valami vibrálóan színes kollekcióról van szó, ám helyes, retrós és főleg hordható darabokra akadhatunk a ruhák között könnyűszerrel.

Forrás: Baby Version Rock

Hogy a tél múltával sem hanyagolta azokat a csíkokat a Zaphodbb által már bemutatott Clayeux, azt az alábbiakban szemléltetem, magam is hasonló lelkesedéssel. Bár itt-ott némi tavaszra utaló magatartással virág is akad elvétve, összességében nagyon vagány, belevaló, csík-uralta darabokat leltem náluk ismét.

Ez a kollekciójuk természetesen ugyanolyan pörgős, színes, mint az előző, és igen, igen, ebben határozottan kénytelen vagyok egyetérteni az előttem szólóval: nagyon gyerek.

Csak a negyedik képen lévő modellel - vagy a fotóssal - nem vagyok kibékülve: mi értelme volt ekkora szemet gúvasztani annak a kislánynak? Ijesztő.

Forrás: Clayeux

A Cornflowerblue egyszerű szabásvonalakkal, vidám színekkel, természetes, könnyű anyagokkal csábítja a lányos anyákat némi ruhatár-kiegészítésre. Néhány fazonon haloványan ugyan, de retró-beütés is tetten érthető, ám nem ez a fő irányvonal. Sokkal inkább a játékos, könnyed harmónia, a legtöbb igényt kielégítő választék miatt érdemes őket megjegyezni. Na jó, még akár szeretni is lehet, engedékenységi rátám a hétvége közeledtével mindig megugrik.

Forrás: Cornflowerblue

Április idén igencsak esős, és a májusi időjárásról még mit sem tudunk, pedig az akkor hulló csapadékot aranynak is szokás titulálni. A múlt héten épp az esők miatt kicsit körbenéztünk a piacon gumicsizma ügyben.

Ám most találtam még egy céget, akiket érdemes kicsit megvizslatni, igaz, túl sok gumicsizmájuk nincs. Azok viszont jópofák - kivéve talán a leopárdmintás, de bizonyos körítéssel még azt is el tudom képzelni a jó és stílusos öltözék részeként egy kölkön. Sőt, a pávás kifejezetten szépséges - szívesen ráadnám a gyerekre. De ezeket a színes tollakat magamtól sem tagadnám meg. Kár, hogy a sarkával nem vagyok kibékülve.

Forrás: Dav Rainboots

A Zaphodbb bloggerina által tavasszal bemutatott Mc Hammer-féle gatyós oldalon volt még számomra is kotornivaló. Bár a szerintem hajmosó ebről elnevezett vicces nevű cég elsősorban buggyos ruhákat gyárt, egyedi és rendkívüli darabként egy szandit is leltem náluk, melyet mintha vastag kötelekből csomóztak volna a kölkök lábára.

Hogy mennyire lehet kényelmes ez a lábbeli napközbeni szaladgáláskor, arról persze nem szól a fáma, bár az nyilvánvaló, hogy a kötél csupán látszat, valójában puha pamut ez a viselnivaló. Egy bizonyos: ezekhez a gatyeszokhoz tényleg nem lehetne ráadni a gyerekre holmi egyszerű, hétköznapi szandit, feltételezem, igencsak snassz lenne, a saru meg  a jelek szerint  kispolgári csökevény...

 Forrás: Shampoodle

Elég kényes téma a nyilvános szoptatás, volt már több botrány miatta. Van, aki szerint a gyerek elemi joga, hogy az anyja ott etesse meg, ahol ő éppen megéhezik, van, aki szerint a nyilvános szoptatás gusztustalan és szemérmetlen magamutogatás. Egyes anyákban nincs ezzel szemben fenntartás, mások nem szívesen teszik közszemlére magukat, még akkor sem, ha a gyerek úgyis eltakarja, amit kell.

Bárhogy is legyen, ha egy baba éhes, akkor jobb megetetni, mint hallgatni az ordítást, amivel követeli a jussát. Míg a lazább anyák simán mellrecsapják a gyereket, mások eddig takaróval a fejükön izzadtak együtt a gyerekkel, ha netán egy parkban tört ki a parasztgyalázat.

A MoBoleez kalapjával viszont nincs szükség többé takaróra, kendőre. Elég csak ráadni a gyerekre - állítólag biztosan a helyén marad, és még cuki is -, és már indulhat is az etetés. Több színben is kapható, a külvilágnak pedig maximum a szoptatással kapcsolatos vicces feliratok tűnhetnek fel. Kár, hogy olyat nem láttam: "Nincs itt semmi látnivaló!".

Forrás: MoBoleez

Felhasznalo kollegina már írt tavaly télen a LittleMissMatched páratlanul nem egymáshoz illő harisnyáiról. Most azonban itt a jó idő, a harisnyákat eltesszük a fiókok mélyére - jó, a szoknyákhoz még azért kellenek, úgyhogy ne tömködjük annyira nagyon hátra - és jöhetnek a jófej zoknik.

Mivel szerkesztőségileg beleszerettünk ezekbe a felemás szépségekbe, így muszáj volt visszatérnem hozzájuk és elhozni tavaszra a zoknikat is ide, amik ugyanolyan viccesek, és még véletlenül sem valók jógyerekek tappancsaira, csakis a büdöskölök kategóriának ajánlott, de nekik erősen.

Forrás: LittleMissMatched

Elsősorban lakásban való használatra készült lábbelikről van szó, azonban vízálló talpuknak köszönhetően, ha nem is nyakig érő sárban-latyakban trappolva, de utcai "leugrom a boltba" viseletnek száraz időben tökéletesen megfelelnek. A szomszéd néni persze meghökkenhet a láttán, egy "Mi van, édes fiam, nem adott rád cipőt az anyád?" kérdés például simán befigyelne nálunk.

Fájdalom, csupán nagyjából kilenc éves korig készíti a Collegien ezeket a mókás lábtyűket, tengernyi színben és mintával. Ámbár, ahogy elnézem a mostani harmadikosok lábát, ebbe a kategóriába, azt hiszem, az én cipőméretem is bőven beleférhet...

Forrás: Collegien

Csípem a francia ruhákat, és ezzel szerintem Ti is hasonlóképp lehettek. Ha meg mégsem, hát annyi baj legyen, ízlések és pofonok. De engem akkor is elvarázsolnak általában, mert bájosak, szépek, hordhatók, kiváló minőségűek.

Nincs ez másképp a Chipie esetében sem, amelyet 1967-ben alapított az akkor még csak 17 éves Jean-Michel Signoles a dél-francia Carcassone városában. Azóta már elég szép nagy lett a cég, 1999-ben pedig csatlakoztak a Groupe Zannier cégcsoporthoz. Az első gyerekeknek szóló kollekciójukkal 1979-ben ismerkedhetett meg a piac, akkor még csak junior kategóriában indultak, ma viszont már újszülöttkortól látják el az ifjúságot ruhákkal.

És hogy milyenekkel is? Kellemes, bőrbarát anyagú, finom színekben pompázó - nem tudom, miért, engem ellágyítanak ezek a lilák és zöldeskékek -, cseppnyi francia eleganciát sem nélkülöző, de egy pötty etnoval is megtoldott szépségekkel. Biztos vagyok benne, hogy ezeket a cuccokat a kölkök is örömmel viselik, hiszen kényelmesek és vagányak egyszerre. Amolyan francia Next-félék, csak magasabb szintre emelve.

Forrás: Chipie