Annyira szeretjük a skandinávokat – mert szőkék, jópofák, színesek, játékosak, retrók és még mennyi minden, ugye, felhasznalo bloggerina? –, hogy időnként nem árt már némi kekeckedés velük is, nehogy az elfogultság vádja érje a szerkesztőséget. Természetesen tisztában vagyunk vele, hogy az egy főre jutó rén – lányaim szerint rééém – szarvasok tekintetében a skandinávok toronymagasan vezetnek, mikulásidőn innen és túl. Ám a dán illetőségű H.J.O.R.T.H. erre még rádob néhány, vagy inkább jó sok havaslapáttal, anyagválasztásuk okán már szinte jojózik a szemünk és mindenhol rémeket – izé, réneket látunk.

Mi tagadás, ennek ellenére nekem tetszik jónéhány darab, ám képtelen lennék a kölköket bokától-tokáig "rém"-be öltöztetni. Azért érdemes végigböngészni a katalógust, bár a kockázatok és mellékhatások elkerülése érdekében ajánlott ezt a tevékenységet nem együltő helyünkben eszközölni. Ellenkező esetben ugyanis egy idő után egy rakat tőkehal mintázat néhány éhes fókával, bármennyire is ext-rém egy gyerekpólón, felüdülésként hathat ránk...

A Le Tour De Force egy angol márka, aminek a tervezője, Camille Roman eléggé extravagáns vonalat képvisel. Hajbavalókat tervez, amik kalapnak és jelmeznek is nézhetők akár. A gyerek kollekciót elnézve, amit a Little Fashion Gallery-nek tervezett, ezen fejrevalók - amelyek hajráfok egyébként - többsége hordhatatlannak bizonyulna egy ilyen kisgyerek fején, mint a képen is van.

Egyszerűen nem hiszem, hogy egy hároméves el bírná viselni, hogy egy ekkora valami billegjen a feje tetején. Meg aztán, valljuk be, hétköznapi viseletnek eléggé idétlen is lenne. Estélyekre és lóversenyekre még csak-csak, de oda meg ki viszi el a gyerekét ugye. Sebaj, ha máskor nem is, farsangra pár darabot el bírnék képzelni a gyerekek kobakján.

Na, jó, ezt az egyet, a virágosat még akár rá is adnám a lányaimra, ő egyedül hordhatósnak tűnik.

Forrás: Tour De Force

Megint olasz cég, megint egy darab beleszeretős csodaruha. A Douuod téli kollekciójára még augusztus közepéig, körömrágva bár, de várni kell, addig ezt a fodros gyönyörűséget megnézhetjük. Aztán majd tutifix, hogy az egész kollekciót megmutatjuk, amint elérhető, mert ez alapján biztos vagyok benne, hogy találunk még pár gyöngyszemet náluk.

Olyan ruhák ezek, mintha tollakba öltöztették volna a lányokat, majd fodrokkal még nyakon öntötték volna őket, mégis, minden csicsát nélkülöznek. Sóhajtozásos elolvadás indul.

Forrás: Douuod

Adott egy 26 éves nőszemély, olthatatlan szerelemmel a japán kultúra iránt, szabadideje meg dögivel, pihenni is pihen szerintem épp eleget. Eddig gond egy szál se, de aztán egyik reggel arra ébred, hogy innentől kezdve ő sushipapucsokat fog gyártani saját kezűleg, mindenkinek, aki hajlandó belebújni a mit sem sejtő épp csak tipegőtől az ivarérett korosztályig. Családi sushicsoszogó.

Pihepuhának látszik, egészen biztosan kényelmes viselet kicsinek és nagynak, nyilván bennem van a hiba, hogy nem tudtam visszatartani hosszú percekig a vinnyogós röhögést. De hátha valakinek sikerül. Elkészülni, vigyázz, kész… képek.

Forrás: Etsy.com

Minden rendes, tisztességes fiúgyermeknek szüksége van kalózos álmokra, mesékre és játékra. A kalózosdi éppúgy hozzátartozik a fiúk személyiségfejlődéséhez, mint a bármivel és akármivel lövés, még akkor is, ha ez a galamblelkű szülőknek esetleg nincs ínyére.

Ezért muszáj azt írnom, hogy ahogy a lányoknak a piros-fehér pöttyös cucc, úgy a fiúknak egy jó kis kalózos, fekete-piros csíkos - esetünkben Cap'n Jack Pirate - nadrág az, ami szükséges kelléke a gardróbnak. De legalábbis biztos, hogy marha jól állna a kiskölkökön ez a gatyó, még akkor is, ha épp nem kalózkodnak.

Forrás: Dandy Social Club

Amikor a jelmezek és a tollasok összevonásra kerülnek – már úgy értem, elsősorban bálilag –, hogy betömjék az igényfalon keletkezett rést, annak valami különös, de akár szerethető hibrid lesz az eredménye: a pizsijelmez. Azt ugyan nem tudom, aludni mennyire kényelmes ezekben, bár a kalózkölyök nyilván nem fog kivont karddal, és az aprócska hercegnő is leveszi fejéről a diadémot, amint kopogtat az álommanó, mindenesetre az ötlet több, mint érdekes. Mert én, a megátalkodott illúzióromboló, galád módon elképzeltem, milyen lehet egy tetőtől talpig tündérhercegnőt az éjszaka közepén totál elázós tisztábatétellel megszabadítani tüllszoknyácskás - hogy épp mást ne említsek - viseletétől… most vigyorgok, adott esetben a legkevésbé sem tenném.

Részemről jelmeznek használnám ezeket a cuccokat, pizsi címszó alatt nálam a praktikusabb göncök futnak. Adott esetben otthon rohangászásra is szóba jöhet persze, ha épp úgy érzi a kölök, hogy neki ez kell, nagy ügy, lenyomtunk már teljes délutánokat tündérruhácskákban, szárnyakkal, varázspálcával,  ezen nem múlik a dolog. Altatni viszont igen ritkán – maximum könyörgésre engednék, mert azért nekem sincs kőből a szívem. Vagy mégis?

Forrás: playama

Úgy tűnik, a nyári overállok nemcsak nekünk tetszenek szerkesztőségileg, hanem varrni tudó Olvasóinknak is. Legalábbis Kedorát megihlette az egyik ilyen témájú bejegyzésünk, gondolkodott, varrt, gyereket öltöztetett, fotózott, majd küldött. Kivételesen Kedora blogjából idézünk:

"Elindult a varrós- kombinálós agyam és egy nadrág+kötényruha szabásmintájából összehoztam az overált. Nekem nagyon tetszik az eredmény, bár a kis modellem nem volt túl lelkes a fotózáskor. Nagyon szoknyás a kisasszony, de kevésbé szoknyabolond kishölgyeknek praktikus nyári viselet."

Azért azt halkan megjegyezném, hogy nemcsak a ruhaköltemény gyönyörű. És ilyenkor halkan irigykedem: miért is nem áldott meg engem az ég némi varrótudománnyal, ellenben erős tűfóbiával?

A címet Kispál és a Borz énekelte meg nekünk, bár a számban kissé más kontextusban hangzik el a mondat, de nem tudtam szabadulni tőle, hogy ez most pont ide, pont címnek, pont jó.

Nehezen döntöttem el, hogy ide vagy a Gyerekszobára rakjam ezeket a Babybonkie pólyákat, amik takarók, de végülis ez is arról szól, hogy jól nézzen ki a kölkön, úgyhogy végül ide ítéltetett.

A használata végtelenül egyszerű, ami jó benne, hogy külön ráhajtható a felső rész, ha be akarjuk bugyolálni a babát teljesen, de ha nem, akkor nem kell az egész cuccot leszedni róla. Nem annyira pólya, mert nincs neki hátul betétje, hanem inkább egy takaró csavarral, mert be lehet annyira tekerni vele a kölkincét, hogy szinte pólyában érezze magát. Na, értitek.

A lényeg a lényeg: marha jól néznek ki, ez a három itt alant lett a szívem csücske, azt hiszem, ezzel nem okozok nagy meglepetést. Mivel basszusgitáros apával büszkélkedhetek, így a gitáros nem maradhat ki a szórásból, a virágos pont annyira retrós és virágos amennyire szeretem, a pöttyös pedig ellenállhatatlanul pöttyös és színes.

Forrás: Babybonkie

Az itt látható két totyis cipő azért kerül ki a blogra, mert Gucci márkájúak. Nem mondom, tetszetősek, bár nekem ez már a túl-luxus-kinézet kategória, de lehet, hogy csak azért, mert olyan a mintájuk, mint egy antik kanapéé. Ettől függetlenül szépek, de kétségkívül, tényleg csak azért rakom ide, hogy lássuk, a nagy Gucci miket csinál a kölköknek. Nos, például ilyen cipőket. Hogy mennyiért, azt nem mertem megnézni.

Forrás: Gucci