A XVIII. században a gyerekruhadivat hatalmasat fejlődött a kisméretű felnőtt ruháktól egészen a kifejezetten gyerekekre tervezettekig. Erről olvashattok egy kis áttekintést.
A század elejétől kezdődően fokozatosan szűnt meg a pólya használata, helyette fűzőszerű, testhez simuló réklibe öltöztették a babákat. A réklikre sokszor tartozzékként hozzá volt varrva egy madzag vagy szalag, aminél fogva segítették a szülők a babát a járás kezdeti nehézségeinek leküzdésében. Ebbe belegondolni - valljuk be - kissé hátborzongató. Az is igen valószínű, hogy ezek a madzagok az elevenebb fiókák megfékezésére is használatban voltak, de ez pusztán feltételezés. A szalagok néha jóval funkciójuk elvesztése után is feltűntek a lányruhákon, az ifjúságot szimbolizálva.

Baba alsóneműk. Ing, két nyakba való szalag és kissapka, Hollie Point csipke díszítésekkel. Anglia, az 1800-as évek első fele

Boldog Új Évet, Nagypapa! Fekete-fehér rézmetszet. Készítette: John Bowles, London, 1745-1755. A gyerekruha átalakulásának kezdete, kis felnőtt ruhákból igazi gyerekruhákká.
A totyogókra néha kitömött, úgynevezett pudingsapkát adtak, ami a korabeli bukósisaknak felel meg. Így az esik-kel problémakörben totyogó babákat próbálták a sok fejbeveréstől megkímélni.
A legtöbb kislány és kisfiú ebben a korban női fűzőt hordott köntösruhája alatt, mivel a szülők abban a hitben voltak, hogy ez javítja a tartást és egyenesen tartja a gerincet. 1770-ben Catherine Rathell, divatárusnő a Williamsburgben kapható, vékony csontokból és selyemből álló darabot úgy reklámozta, mint három hónapos kortól használható fűzőt. Természetesen ezt a luxuscikket nem mindenki engedhette meg magának, a munkásosztály gyermekei kénytelenek voltak beérni a sima, mezei fűzővel.

Gyermekfűző. Gyapjú, csont merevítőkkel, Anglia vagy Amerika (New York), 1740-1760.

Gyerek pudingsapka. Steppelt pamut, bársony szegély és selyem masni, valószínűleg Anglia, 1770-1785
Utolsó kommentek