Szögezzük le, hogy nem úgy állati, hogy de jó! Illetve tulajdonképpen úgy is, de inkább abban az értelemben állati, ahogy egy plüssmackó az lehet. Mert Sebastian Errazuriz kabátkája plüssmackókból készült - ezért is való ide, a Gyerektrendre.

Nem egy praktikus darab, már csak azért sem, mert a plüssmackók nem a rugalmasságukról híresek, meg maga a kabát sem valami hosszú - bár ezt a kamaszok egy része nyilván egyáltalán nem bánja. Én viszont már hozzájuk képest ősöreg csotrogány vagyok, fázós vesékkel. Egy tuti viszont: ha valaki ebben szállna fel a kettes metró viszonylatára, nem tudna észrevétlen maradni.

Igazából arra azért kíváncsi lennék, hogy jött az ötlet. Lehet, hogy Errazuriznak van gyereke, annak meg ezernyi plüssdögje, és kb. úgy viszonyul ezekhez, mint én, azaz a franc, már megint itt egy állat? Mert olyan érzés már bennem is volt, hogy kinyírok egy-két állatot a gyerek ranch-éről, de aztán persze sosem visz rá a lélek.

Vagy esetleg egyfajta állásfoglalás akarna ez lenni az igazi szőrmebundákkal szembeállítva? Az biztos, hogy szegény élő állatokkal szemben emberségesebb lenne, ha a játékboltok plüssosztályán kezdenének mészárolni a szőrmegyárosok. Szerintetek? Felvennétek?

Forrás: Sebastian Errazuriz