Határozottan tagadnom kell, hogy romantikus lennék. No, persze, ha virágot kapok, meg ha szerelmet vallanak, az rendben van, nagyon is. De hogy magamra kapjak egy virágos kisrucit, vagy netán a gyerekre adjak egy fidres-fodros darabot, no, az ki van zárva. De teljesen.

Illetve most már nem. Mert láttam a Little Lottie kollekcióját - de szerettem anno az egyáltalán nem romantikus lelkemmel a Két Lotti című könyvet -, és azóta már tudom, hogy van az a ruhákon megjelenített romantika, ami még nekem sem nyálcsurgatós, és nem is émelyítő. Sőt, tetszik. Majdhogynem - meg merem kockáztatni - rajongója is tudnék lenni. 

Szépek az anyagok, pedig tele vannak rózsákkal, és tetszenek a szabások is, pedig tele vannak fodrokkal. De valahogy harmonikusak, bájosak, igazán kislányosak és csak annyira negédesek, ami még nekem is emészthető.

Forrás: Little Lotti