Bizony, hogy hosszú. Az egész 1865-ben kezdődött azzal, hogy William Carter úgy döntött, kesztyűket köt majd otthon, a konyhájában. Aztán a dolog valahogy elszabadult, és ma már világszerte megtalálhatók a Carter's cuccok a gyerekek szekrényeiben - saját bevallásuk szerint átlag tíz eladott ruhácska jut egyetlen amerikai kölökre.

A Carter's cuccai itthon sem ismeretlenek, és talán nem véletlenül. Igazi kis cukiságok ezek - engem sokszor a Le Top ruháira emlékeztetnek -, szép színekkel, aranyos figurákkal, puha és minőségi anyagokkal, és nagyon a biztosra menő, nem túl vállalkozó fantáziával.

Az biztos, hogy aki beszerez belőlük egy párat, az jó minőségű, könnyen kezelhető, tartós és aranyos ruhácskákba öltöztetheti a gyereket. Ami kicsit problémás szerintem, azok a következők: főképp alsóruházatot és hálóruhát készítenek, kevés az igazi, nappali, netán játszós viselet. A másik, hogy ismét a lányok terén tobzódnak ötletekben, a fiúknak szánt cuccaik ennél sokkal unalmasabbak - bár ettől még nem mutatnak kevésbé jól a kisfickókon. És a harmadik az, hogy csak 4 éves korig találhatunk náluk méretet.

Forrás: Carter's