A francia vadság és kifinomultság ötvöződik Anne Valerie Hash gyerekruháiban. Kissé excentrikus és vagány, de hozzá elegáns és csupa ártatlanság. Mondjuk egy kicsit eldobtam magam attól a habos-babos fehér csodától, az annyira nagyon nem gyerekre való, hogy nagyon, de közben meg annyira jól néz ki a kölkön, hogy mégiscsak beleszeretős.

A ma délelőtti idétlen ruhák után pelenkás harcosoknak való gatyák következnek - ezek sem kevésbé idétlenek, csak másként, vigyorogva a kölökre adhatósan. A szobatisztaságot megelőző - számomra időnként túlontúl hosszúnak tűnő - időszakban, amikor is a legszűkebb szárú dögös gatya is fenéktájon  meglehetős puttonyban végződik, alkalmasint egy ilyen fazon egészen biztosan jól jöhet. A szülőnek legalábbis, a pelenkázáshoz való fel-le ráncigához minden bizonnyal, a gatyában helyet foglaló delikvens pedig jó esetben nem szól bele, csupán tűr. Már ahogy én azt elképzelem.

Forrás: Oishi-m

A helyes és a néhol elborzasztó jelzők között ingadozom, mert bár alapvetően tündérinek tartom, amikor ilyen kis idétlen cuccokba öltöztetik a babákat, de mondjuk a pöttyös-tütüs pelustakaró bugyitól lábrázást kaptam. Ám a fiúruhák között a orrszarvús és a traktoros body mindent visz.

Az Ada Ada már a téli kollekciójával is belopta magát a szívembe, így muszáj volt visszatérnem hozzájuk és megnézni, mit alkottak nyárra. Nem csalódtam, bár tudom, hogy a fekete és szürke színek a gyerekruhák terén keveseknek jön be, én egy vagyok közülük.

Szerintem tündérien festenek a babák a sötétszürke napozókban és a csíkos pelustakaró bugyit egyenesen kedvenceltem. Az más kérdés, hogy mennyire van melegük persze a sötét színektől. Mindenestre marad csücskölve.

Hajnalra a sarkig kitárt ablakoknak köszönhetően kicsit hűvösebb lett nálunk - némi fellélegzés -, az eszem is helyreállt a tegnapi sapkás kilengés után, amiért itt és most azonban mégsem kérek elnézést.

Hogy azonban lássátok, évszaknak megfelelő ruhadarabokat is keresgéltem azért  az elmúlt napokban, bizonyítékként rögvest mutatok is a Paddle legújabb katalógusából Nektek néhány cukorfalat-kategóriás képet. A náluk fellelhető darabok érdekes, egyszersmind leleményes átmenetet képeznek a fürdő- és a kánikularuhák között, szárazföldi játékhoz éppen úgy megteszik, mint váratlan - vagy akár tervezett - csobbanás esetére. A gumírozott, megkötős topok nosztalgikus hangulatba ringathatják korosztályomat, olyannyira, hogy trenírozottabb pocaktájjal magam is legott ugranék ilyesmibe.

Egyelőre azonban ez csupán vágyálom marad, kockás hasizmok ide vagy oda, játszós ruhában tolom a következő napokat, teljes gyerekszoba átalakítás ürügyén, melyről képes beszámolót reményeink szerint előbb-utóbb testvérünkön, a Gyerekszobán olvashattok.

Forrás: Paddle

A szombati szerkesztőségi ülésen - ami súlyos paníros húsok evészetébe torkollott -, úgy döntöttünk, hogy magunkra való tekintettel, nyáron kicsit visszaveszünk és takaréklángon üzemelünk tovább. Napi két posztot várhattok tőlünk, aztán ha három sikerekedik mégis, akkor örülés van.

Itt és a Gyerekszobán is ugyanúgy, továbbra is töretlen lelkesedéssel és design-őrülettel maradunk tartalmat szolgáltató blogipari egység: felhasznalo, Cyr és zafi.

Az imént még az erkélyen ücsörögtem a tűző napon, tehát nyilvánvaló, hogy agyamra ment a kánikula. Más mentségem nincs is rá, hogy sapecokkal jövök itt Nektek a legnagyobb rekkenetben. A hőségriadót hét végén kikiáltók lelki szemei előtt jó eséllyel nem efféle kiegészítő lebegett a napszúrást elkerülendő, én mindenesetre nem tudtam ellenállni neki.

Bár nem vagyok híve annak, hogy ha kell, ha nem, csináljunk a kölökből hülyét, egy ilyen nyuszisapecot én bizony a kobakjukra biggyesztenék a zimankó beköszöntével. Azt persze nem bírnám végignézni komoly pofával, ha a Vadak is ilyen vigyori kanegér képpel honorálnák anyai jóindulatomat és féltésemet. Pedig több, mint esélyes...

Forrás: Skeanie

Hihetetlen mennyiségben ömleszti a gyanútlan szemlélődőre a Lelly Kelly a cipőkre való díszt, ingyombingyomot és csicsát. Lenyűgöző, ahogy némelyik fazonon minden talpalatnyi helyet - pardon, AZT éppen nem - próbálnak gyöngyökkel, flitterekkel, hímzésekkel betölteni. A halvány rózsaszín fűző a magasszárú vászoncipőkön még csak-csak kezelhető, de be kell, hogy valljam, a narancssárga változat már sokat próbált anyai lelkemet is elborzasztotta.

Csapjunk a lecsóba, jöjjön, aminek jönnie kell. Szemekre vigyázni. Én szóltam...

Finom elegnaciával, lehelletnyi kelet és egyszerű vonalak. Ez jellemzi  leginkább az Iwanit ruháit. No meg a visszafogott színek és minták, amik mégis rendkívül kellemesek a szemnek és jól állnak a gyerekeken. Kivételesen egy olyan ruhamárka, ahol a fiúruhák is elnyerték a tetszésemet, ez ritka alkalom, jegyezzük fel vastag ceruzával.