Szabafordításban flancos cipők jönnek, bár gondolom a névadáskor, a Fancy Feet alatt a luxus lábakat akarták hangsúlyozni a gyártók, de egy kis gonoszkodás belefér az életünkbe. Kicsit a századelőt idézik, amikor még alsószoknyában jártak a lányok és térdnadrágban a fiúk. Olyanok, mintha a "Váratlan utazás" című sorozatból léptek volna elő, vagy szedték volna le a szereplők lábáról, hogy a mi csemetéink is olyan cipőt hordhassank, mint Sarah vagy Felicity anno.

De nem gúnyolom én ki ezeket a cipőket, mert elegánsnak, ünneplősnek kifejezetten szépek és igényesek, sőt az első képen lévőt még én is elfogadnám a lányoknak.

Forrás: Fancy Feet

Fogadjunk, hogy éjszakákon át álmatlanul forgolódtok, mert nem hagy aludni a kiváncsiság, hogy Julia Robertsék házatáján mit viselnek a játszótérre menet a gyerekek. Nos, csak itt, csak most, csak Nektek közszemlére tesszük, hogy Julia milyen ruhák közül szokott válogatni csemetéinek a Fignél.

Teljesen rendben vannak a ruhák, szabadidős cuccok, kellemes színek, kényelmesek, öko-bio-organikus minden, tehát minden együtt van egy hordható és környezetbarát kollekcióhoz. Kicsit ugyan ellenszenves, ahogy kiírják a főoldalra, hogy Julia Roberts gyerekei az ő első celeb gyerekeik, de értem én, hogy marketing és ez ott a nagy Ámerikában számít, ott kicsit más a sztárság mint nálunk. Itt valószínűleg inkább elriasztana egy-egy márkától, ha megtudnám, hogy a nálunk oly hírhedt-híres, úgynevezett celebek is azt vásárolják.

Forrás: Fig

Amikor még én voltam baba, anyám csupa olyan rugdalozót adott rám, ami frottírból vagy plüssbársonyból készült. A lányom is megörökölt ezekből a régi cuccokból párat, és be kell vallanom, bizony azokban igazán elragadónak találtam a kiscsajt.

Pedig akkor már rég nem volt divat a frottír - sem a plüssbársony -, pamutból készítették az összes rugit - azóta persze már ezek sem túl népszerűek, a legtöbben csak pizsamának használják, nappalra meg gatya-felső, szoknya, ruha kombóban pompáznak a gyerekek.

Azért én örülnék neki, ha többször használnák a gyerekruhákhoz ezeket az elfeledett anyagokat, mert kényelmesek és melegek, no meg mosni sem nagy kunszt. Nem akadályozzák a kicsiket a mozgásban, lehet bennük kezet-lábat rázva röpködni, csúszni-mászni nagyobb korban.

Az osztrák Fee Kruse ruhái szinte csupa olyan anyagból készülnek, amelyeket már a múlt homályába űztek a gyerekruhakészítők. Ráadásul a szabásvonalak is tökéletesen visszaidézik a 70-es, 80-as éveket, igazi retró fílinget teremtenek. Márpedig ez különösen jól áll a gyerekeknek, még a nemrég született kölkincéknek is.

Végül még ezt a darabot muszáj megmutatnom a cég kínálatából. Igazi, tagadhatatlan cukiság!

Forrás: Fee Kruse

Úgy tűnik, tütüszoknya minden lányos háztartásban lapul. Rojalkánál, előző Alkot az Olvasós posztunk főszereplőjénél sincs ez másképp, a tegnapi tütüszoknyás poszton felbuzdulva gyorsan el is küldte nekünk saját szoknyájuk képét, természetesen modellen illusztrálva.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Rojalka már előbb elkészítette a szoknyát, minthogy mi erről írtunk volna, szóval, ez alkalommal az ihlet-ötlet nem tőlünk származik, no de kit érdekel, mikor egy ennyire tündérgyerek feszít a cuccban?

Rojalka, köszönjük, további alkotásaidat is várjuk szeretettel! Ahogy másokét is, tudjátok, ide-ide!

Első pillantásra random módon egymásra hányt foltoknak tűnhetnek az angol Teenytini ruhái, de azért másodikra teljesen beleszeretősek ezzel a kissé trehány, nagyon színes és vicces kinézettel. Valószínűleg imádnivalóan állnak a kölkökön, mint számomra minden kicsit retrós, kicsit őrült cucc.

JK Lange a tervező és a felnőtt divatról tért át a gyerekruha tervezésre 2005-ben. Szerintem mondhatjuk, hogy szerencse, hogy váltott, mert szegényebbek lennénk most egy posttal, no meg a látvánnyal is, amit ezek a csupa élet ruhák nyújtanak. Sajnos csak 0-4 éves korig kaphatóak, úgyhogy nálunk már mindenki kinőtt belőle, pedig esküszöm, ha felnőtt méretben is készítenének, én egy ilyen ruhába beneveznék.

Szerkesztőségi kedvenc, egyértelmű és elsöprő győzelemmel, a kötött balerina ruha, az a tütü egyszerűen zabálnivaló.

Forrás: Teenytini

Bátortalan oroszlánok, babakocsis majmócák, csetlő-botló rinocéroszok, bóklászó zebrák, totyogó zsiráfok lehetnek gyerkőceink ezekben a kézzel varrott topogókban – az én szívembe máris belopták magukat, úgy tűnik, menthetetlen vagyok. A zsiráfból elsőre kedvenc lett, a rinocérosz-cippencseket pedig szerintem kifejezetten nagyobbik fiam bóklátor üzemmódjára tervezték.

Egyediek, kényelmesek, pillanat alatt varázsolnak pihepuha mancsot a kölkök lábaiból, a meg kell zabálni kategória. Szívem szakad, mert csak két éves korig vannak méretek. Pedig még a magas rüszt sem okozna itt gondot…

Forrás: Foxpaws Shoes

Szeptember van, túl vagyunk az évnyitón is, most már igazán nincs mit szépíteni, ahogy a nagylányom mondaná - a "bekésődött" mintájára -, még kettőt pislogunk és nagyhirtelen beőszül. Ilyentájt, ha esik, már hűvös-nyirkos a levegő, ettől se a tűzdelt szülőnek, se a kölkincének  nem kerekedik túl jó kedve. Kell valami, ami ilyenkor gatyába rázhatná elkomorult bársonyvirágszál-lelkünket, és ez nyilván nem lehet más, mint egy mindent felülíró össznépi pocsolyavadászat.

A helyszín adott, egyértelműen a járda közepe, hatalmas csobbanás, bele a pocsolyába, hogy csapódjon szerteszét, akkor is, ha saras, akkor is, ha rosszallóan néznek egyesek - a nénik-bácsik bizonyára soha nem voltak gyerekek, más magyarázat nincs is erre a szigorúságra. Megfelelő felszerelés kell persze, aminek elengedhetetlen tartozéka és mindenekelőttje a trendi és csudacsini gumicsizma.

A jelek szerint szinte kizárólag esőre-sárra-latyakra szakosodott dán illetőségű CeLaVi cég katalógusában bőséggel találunk pocsolyaálló lábtyűket, csak győzzük válogatni. Rövid, magas szárú, miénk a bili, hát döntse el mindenki jó előre, mekkorát akar ugrani...

Forrás: CeLaVi

Vannak olyan anyák, akik varrógéppel a kezükben születtek, és vannak olyanok - mint én -, akiknek semmi affinitásuk a varráshoz, esetemben heves tűfóbia miatt. Utóbbiak - köztük én is - irigykedve lesik a varrós anyákat, micsoda csodák kerülnek ki a kezük alól. Bár én is tudnék olyat. De nem.

Most viszont találtam egy olyan leírást, ami a magamfajta varrótudatlan anyáknak is megadja a ruhakészítés örömét, meg persze a könnyekig meghatódott leánygyermeket: itt van a varrás nélkül elkészíthető tütüszoknya!

A következőképpen lehet elkészíteni:

1. Végy egy gatyagumit - stílszerűen valami pink vagy lila árnyalatban az igazi -, vágd a gyerek méretére, majd varrd össze.

2. A tüllanyagot - igazán csillogó kiscsaj arcokért válasszunk legalább két színt: a legjobb, ha rózsaszín-lila, esetleg beleszőtt, csillogós szállal - vágjuk egyenlő szélességű csíkokra. Bomlani nem nagyon fog, szóval a beszegéssel ne vesződjünk.

3. A tüllszalagokat kössük rá a gumira úgy, hogy a csomó nagyjából a szalag közepére essen.

4. A kiálló szalagokat nyessük le, de ha direkt az a terv, hogy keszekusza legyen, úgy is jó. Nem is beszélve az asszimetrikus szoknya elkészítésének lehetőségéről.

5. Zsebeljük be a nagy cuppanós csókokat, és gyorsan hívjuk törölgetni a lányt - most még tuti rávehető.

Ha valaki megcsinálja, ugye, tudja, hogy látogatói kötelesség fotót küldeni róla nekünk?

Forrás: Kidley

Hálóingek, amiket az utcán kellene inkább hordani. Legalábbis szerintem a Théa hálóingei simán jók lennének utcai, sőt már-már egyszerű, de elegáns ruhának is. Én biztos nem pazarolnám el őket az ágyba, hogy csak a kedvenc Lívia maci és Husi baba lássa őket. Tündériek, sőt, olyanok bennük a kislányok, mint egy-egy tündér, aki kilépett a mesekönyvből.

Anyagukban természetesen természetesek, nem is lehetne ez másképp: bőrbarát és zöld, ezt sejtettük róluk már ránézésre is. Kényelmesek, kissé puritánok és a XIX. századot idézik: engem megnyertek ezzel a hármassal.

Forrás: Madame Chacha