Megjegyzem, én is visítottam pár körrel, amikor átnyálaztam a Fornarina Girl nevű talján  divatintézeti társaság legfrisebb katalógusát. A 80-as évek pop-rock-disco- és aerobic-korszakát idéző összeállítások esélyesek egy tutiretró címre.

Bár nosztalgiázni mindig jó dolog, van azért a felhozatalban olyan darab is - elárulom, a topánok között -, amitől  már annak idején is heveny lábrázást kaptam. No de legyen ez az én bajom, akinek új a fazon, az kezdje el most emészteni, hátha nagyobb sikerrel jár, mint én.

Forrás: Fornarina Girl

Akkor ezt most én inkább jelmezként értékelem és nem pelerinként, mert úgy nyugodtabb a lelkem. Legalábbis remélem, hogy annak készült és senki nem akarja a gyerekét a hétköznapokon szamárnak(?), vaddisznónak(?) öltöztetni. Bár végül is láttunk itt már ennél különbet is, úgyhogy akár bele is férhet a képbe, hogy szamarat csináljunk a kölkökből.

Forrás: Shop VDJ

Mint egy Star Wars-fan férfi felesége, a sok közül, én is meg lettem fertőzve már rendesen a Csillagok háborúja sagával, úgyhogy megakad a szemem a karakterekhez fűződő cuccokon. Most is ez történt, mert önmagában ez a sapka nem lenne annyira különleges, hogy helyet érdemeljen a blogon ám mivel Leia hercegnő haját másolta le vele és rakta a babája fejére az alkotója, Cheryl, muszáj kiraknom.

Jó, ne csináljunk hülyét a gyerekből, tudom, én sem vagyok a híve, de kivételesen ez a Leia fej vicces és helyes ezen a kölkön, el tudnám képzelni a kisebbik lányomon.

Forrás: Sew Can Do

Csupán sebtiben feltétet cserél a kölök a pólón és máris másban nyomul délután, mint amiben reggel álmos szemekkel szürcsölte a kakaót. Persze, az is kérdés, hogy vajon észreveszi-e valaki például, hogy a zebratesten már nem krokodil-, hanem történetesen elefántfej billeg.

Drew Khan kanadai designer szellemes grafikái  pólókra applikálva határozottan vigyorgós hangulatot árasztanak. Néhány darab beszerzése, ha nem is kötelező, de mindenképpen ajánlott, feltéve, hogy reggeltől estig humorunknál akarunk maradni.

Forrás: Creative Director Clothing

A Palm Tree Princess nagy erőssége a mintáiban rejlik. Nem mindtől ájultam el, sőt volt olyan is, amit sürgősen átlapoztam, de azért amiket elhoztam ide, azoktól olvadoztam egy kicsit. A baglyos és a matrjoska babás anyag egyértelmű kedvenc, természetesen. A csajoké pedig a tündérkés, mi más?

A jól szituált celebkölkök divatját a Vogue által már többször fennen méltatott  Phillip Lim divatdiktátor 2008-as kollekciójában mutattuk meg Nektek itt, a Gyerektrenden.

Kollekciók és diktátorok jönnek-mennek, időközben még egy válság is átgyalogolt rajtunk. Ám, hogy az utóbbi két esztendő során mindennek ellenére nem sok minden változott a Thaiföldről Amerikába szakadt kreátor háza táján, arra bizonyságul álljon itt a 2010-es téli katalógusból néhány fotó. Olyannyira a két esztendővel ezelőttire hajaz, hogy hajlamos vagyok azt mondani: ez itt a 3.3. verzió.

Azért azt meg kell hagyni, hogy a mostani göncök - néhány kivételtől eltekintve - egészen rendben vannak,  utcára is hordható, trendi fazon valamennyi. Megnyugodva hátra is dőlhetnénk  egy-egy jól sikerültebb összeállításon elmélázva, ám a hatásvadász csíkos felső-nagymasnis farmerruha-szőrmellény kombó láttán, mi tagadás, nekem módfelett pattogott a tekintetem.

Forrás: 3.1 Phillip Lim

Cyr kartársnő már írt egy hosszabb posztot a számomra kimondhatatlan nevű Buisjes En Beugels ruhákról, azóta új kollekció van a láthatáron, amit természetesen elhozok ide, hogy lehessen csemegézni újra. Bár ezek a ruhák nem annyira extravagánsak, mint az előzőek, de azért megnyertek maguknak, mert még mindig pont annyi vagányság és különlegesség rejlik azért bennük, amennyit én szeretek.

A nyuszifüleknek nem tudom van-e fülmelegítő funkciójuk vagy csak önmagukért, nyuszifülekért vannak jelen, én azért ráadnám a csajokra egy hűvösebb őszi napon, hogy ne fújjon keresztül a fülükön a szél. 

Maradjunk a nagy neveknél, ma a Burberry-t veszem górcső alá. Kifejezetten bejönnek a ruhák, egyszerűek, kényelmesek, pont annyira színesek, amennyire én szeretem. A stílus pedig a sportos és az elegáns tökéletes keverékét mutatja, amire egy elismerő bravót érdemelnek.

Említettem már, hogy a pólyáknak soha nem voltam nagy barátja, azonban az alternatív próbálkozásokat mindig nagyra becsültem. Tény, hogy a Casafeli bugyolálós cucca  sem hagyott hidegen, ám a Bubbaroo  pólyahelyettesítő, ám annál lényegesen sokoldalúbban használható, Zsebibaba-szerű "poszátatárolója", ha nem is meghozta a kedvem egy újabb poszogtatni való Vadhoz, mondhatni, elbizonytalanított.