Nézzétek csak ezt a kislányt ezen a képen! Hát, nem bájos, ahogy azon az ülőkén lóbálja a lábait abban a régimódi, nyakban masnis, matrózgalléros ruhában?

Akár valamelyik dédikém képe is lehetne az 1900-as évek elejéről, de nem, ez nem az. Mert ez a kép eredetiben így néz ki.

És nem az 1900-as évek elején készült, hanem nagyon is mostanában. Csak ugye a ruhák kissé régies, polgári hangulatot árasztanak, ahogy a lányokat körbevevő milliő is. Talán csak a cipők árulkodnak egyiken-másikon - nem is értem, miért nem lehetett a hatás kedvéért tényleg valamilyen odaillő lábbelit választani. Ha már lúd, ugye...
Nekem mégis tetszenek az olasz Anichini ruhái. Van bennük valami megfoghatatlan finomság, részletekre való odafigyelés - amit már az is mutat, hogy mindnek van alsószoknyája, derékkötője és gyöngyökből készültek a ruhák gombjai is -, valami időtlen báj és kecsesség.
Nem mondom, hogy a mai viszonyok között ezek a ruhák megállnák a helyüket, ám azt hiszem, neves napokon, ünnepeken mégiscsak adhatnának egyfajta belülre is sugárzó tartást olykor nagyon is hebrencs gyermekeinknek.





Forrás: Anichini
Utolsó kommentek