Keith Haring ábráiért, festményeiért, bármiért, ami a kezei közül került ki eddig, nemes egyszerűséggel rajongok. Tommy Hilfiger is így lehetett vele, mivel idén szeptembertől az ő ábráival díszített  gyerekcipőket dobott piacra, természetesen limitált példányszámú különkiadás formájában.

Szívfájdítóan beleszerelmesedősek ezek a cipők, szeretném az elsőt felnőtt méretben magamnak de nagyon.

Akár megannyi orosz népviseletbe bújtatott játékbaba, úgy néznek ki ezek a kiscsajok a Paglie téli, virágokkal borított, elbűvölő kollekciójában. Talán már mondanom sem kell, hogy  matrjoska minden féle-fajta formája egyébként is szerkesztőségi kedvenc, hiszen gyakorta találkozhattatok vele testvérünkön, a Gyerekszobán is, de a divatot sem követhettük volna maradéktalanul idén nélkülük.

Azt pedig, hogy a tajgák divatja hozzánk is betörjön, meg kell, hogy mondjam, repesve várom. Addig is, csupán a képeket nézegetve lelkesedek. A ház ura sem szólhat érte, hiszen az legalább a családi kasszát sem dönti eszeveszett romlásba.

A Wovenplay-ről már írtam egyszer, azóta az új kollekció mondhatjuk úgy is, hogy kissé szűkösre sikerült, leginkább három ruhára korlátozódik, a honlapjukon legalábbis. Mégsem hagyhatom ki, mert egy sapka van köztük, amit az azonnal-most-de-hirtelen-kell kategóriába soroltam és emiatt a sapka miatt aztán a többi ruhát is érdemesnek ítélem arra, hogy kikerüljön ide, a blogra.

Ez a történet két messziről jött, fiatal divattervezővel kezdődött. A koppenhágai születésű Jeanette Christiansen, aki kipróbálhatta már tudását és tehetségét a Sonia Rykiel vezető tervezőjeként, és a San Francisco-i Michelle Pozon, aki akkoriban már  évek óta saját vállalkozásában, a Miki P. divatcégnél koptatta a tervezőasztalt, véletlenül futott össze Párizsban, egy szép napon, mindössze hat évvel ezelőtt. A talákozásból barátság lett, mi több, a jelek szerint igen gyümölcsöző.

Mert mint tudjuk, véletlenek persze igazából nincsenek, innentől kezdve a szálak menthetetlenül összefonódtak. Már csak abból az apropóból is, hogy mindketten egyszerre adtak életet gyermeküknek, újdonsült anyaként pedig már nem is volt olyan nagy ugrás  együttes erővel és teljes gőzzel a gyerekdivat felé fordulniuk.

A képek alapján bizton állíthatom, hogy kedvező volt ez a fordulat, a hódítóan elegáns, mégis egyszerű, kényelmes darabok nem csupán a francia szülőket veszik le a lábukról. Az idei őszi-téli kollekciót ezúttal három színre hangszerelték, a fekete-fehér ünnepélyességét csak a rózsaszín különböző árnyalatai törik meg itt-ott, hogy a sikket szolíd bájjal elegyítsék.

Csupán néhány egyszerű alapdarab a kollekcióból és máris kapaszkodhat anya, hogy trendi sarját túlöltözze. Nem lesz egyszerű vállalkozás...

Visszavonhatatlanul és feltartóztathatatlanul eljött az ősz és a kabátok ideje. A Zaránál kabátfronton mondható, hogy a helyzet több mint kielégítő. Különleges, természetes ruháik mellett a kabátok egyediek, mindegyikben van egy kis többlet, amitől nem tucatdarabok lesznek, hanem olyanok, amilyeneket én is felvennék bármikor, nemhogy a lányaim. Sőt, arra kell jutnom, hogy némelyik olyan, mint egy felnőtt ruhadarab kicsinyített mása, ami más esetben nem mindig tetszik gyerekruhák terén, de itt abszolút bejön.

Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, én időnként már lilát látok a sok hercegnős, pónis, nyuszimuszis és egyéb, málnaszörppel leöntött kiegészítők, táskák láttán. A másik, könnyen beszerezhető véglet, az egyszínű, szürke vagy rózsaszín semmitmondás megintcsak nem tartozik a kedvenceim közé, bár tagadhatatlan előnye, hogy legalább könnyen lehet öltözni hozzá. Mondjuk rá, hogy sörrel elmegy.

Azonban annak, aki másra, uram bocsá' egyedire vágyik, érdemes  kicsit böngésznie az alábbi képeket. A színes-mintás csodadarabok képzeletbeli futamában, azt hiszem, verhetetlen a ruháiról és pólóiról már jól ismert Oilily. Az urbánus hangulattól mi sem áll távolabb a tiritarka motívumokat egymás hegyére-hátára felvonultató márka szándékai szerint, valósággal el lehet veszni a minták sűrű sokféleségében.

Hogy feltűnő-e? Hát persze, hiszen ez a cél, nem is a beolvadás! És - bár a képeket elsősorban a táskák miatt tettem fel - érdemes azért egy (két, há) pillantást vetni a melléjük viselt ruhadarabokra is. Szenzációsan hippi-forma valamennyi, meseszerű és varázslatos. Matrjoskából pedig már úgyis annyi mindenünk volt testvérünkön, a Gyerekszobán, hogy a  táska sem hiányozhat, tiszta sor.

A Blue Pony Vintage továbbra is hozza a huszas évek Amerikájának hangulatát, ami engem személy szerint bármikor képes újra és újra elvarázsolni. Alig néhány hete mutattam meg Nektek itt a Gyerektrenden a márka  nyári kollekcióját, máris előrukkoltak az őszre szánt darabokkal is.

A hetvenes években általam is viselt horgolt sapka-csatos cipő kombó szívmelengető összjátéka olvadós hangulatba emeli az amúgy is elbűvölő ruhák fényét. Hiszen ha akkoriban tudhatta volna szorgosan kötögető és horgolgató nagyim, hogy éppen trendire fazoníroz engem...

Egetlen dolog azonban nem nyugtat meg engem maradéktalanul, a fickóknak szánt, amúgy igen pöpec overall. Igaz, aggódásom csupán magán-  és átmeneti jellegű: óvatosan egyensúlyozunk még a stabil szobatisztasághoz vezető út - időnként kissé szűkösnek bizonyuló - ösvényén.

Még nincs itt az ideje, de lassacskán valóban testet-lelket melengető forró kakaóra és frissen sült almáspitére lesz szükségünk a meleg kályha - pardon, bocsánat: radiátor - mellé húzódva, ahogy napról napra, észrevétlen egyre hosszabb időt kér a nappaltól a sötétség.

Most ugyan még nincs miért vígasztalódnunk, az elmúlt napok borongása és hideg zuhéja után fel-fel villan búcsúzóul némi nyár-maradék. Az apró lábakra egyik nap félcipő, másnap már szandál kerül, magunk sem tudván, nem balgaság-e szeptember elején májust remélnünk.

A nyáron még harsányan piknikező Room Seven ha remél is,  jól titkolja, biztonsági játékosként múlatja az őszidőt, sziporkázóan hófehér telet ígérve. Ilyen cuccokban nem is lenne rossz zúzmarás reggeleken gyerekként havat taposni, ujjbegyeket égető jégcsapokat törni, azt hiszem.

Gyönyörű lombhullató színek, megannyi hajnali dér-marta, földre hulló falevél, ismét a Mimi & Maggie-től. Ezúttal nem csupán egyszerűen csajos, meghatóan romantikus is a kollekció, az itt-ott húzott, egyszerű fazonokban tényleg imádnivalóak ezek a kölkök.

Egyedileg, kézzel készült darabokban persze most sincs hiány, szívem csücske az utolsó, kockás térdigegybe: azonnal elfogadnám. Természetesen kizárólag azzal a horgolt sapeccal együtt ölelném keblemre, de nyomban, naná!