Legalábbis nagyjából este kilenc körül bizonyosan, minden kicsi bitangbestiának, kivétel nélkül. Beparancsolni mégsem tudjuk, a kinti világosság ilyentájt, fájdalom, nem a szülők legjobb barátja.

Hogy zaklatott lelkünk mégiscsak kissé nyugodjék, tünemény pizsiket bányásztam elő Nektek a Pixie Dixie-től. Senkit nem áltatok, az alvás-altatás ettől még nem fog könnyebben menni. De talán türelmesebben várhatjuk azt a pillanatot, amikor végre elcsendesedik a gyerekszoba.  Ha pedig már tizenötödször is betakargattuk a békésen szuszogót, magunkban ismét csak megjegyezhetjük, ahogy a ded csíra kora óta  majd' minden este: "Istenem, milyen gyönyörű!".

Forrás: Pixie dixie

Vicces feliratú ruhákat a legtöbb szülő hajlamos a csemetéire adni, mert bár legtöbbször igen fárasztó humor tűnik fel ilyenkor, mégis jókat derülünk, ha azt a homlokcsapkodós tréfát egy baba vagy egy gyerek viseli magán.

Így vagyok én is Edward Sinclair felirataival, amiken néhol a szememet emelgettem, néhol pedig felkuncogtam hangosan, főleg az alábbiakon, amikben a lányaimra ismertem erősen. Az elsőt több méretben, most azonnal mindkét csajra, de leginkább a kisebbikre, kérném.

Forrás: Edward Sinclair

Pezsgő, laza, stílusos, vagány - ezek jutottak eszembe a Scotch & Soda nyári gyerekruha-kollekciójáról. Ami meglepő, hogy itt bizony csak a kisfickóknak van hacuka, a csajokat ez alkalommal elhanyagolták rendesen.

A kisfickóknak viszont tényleg jó cuccokat találhatunk itt, bár a színválaszték nem túl fantáziadús, és leginkább a már eddig is jól ismert, fiúruhákra jellemző eszközökkel - feliratok, stb. - operáltak. De azokkal ügyesen. Bár kora reggel ezzel indítani a napot...

Helen Gordon remekül kombinálja a  szelíd-szolid folk romantikát a ma már szinte elmaradhatatlan retró elemekkel. A hetvenes évek otthonkás-kötényruhás ovisai vonultak el lelki szemeim előtt hosszú, tömött sorokban - tudjátok: hosszú, fehér, térdig érő csipkezoknival, csatos cipővel, vizesre fésült göndör tincsekkel - az Oxfordshire-i textiltervezőnő ruhái láttán.

Lelkesedem is értük legott - mert miért is ne -, és mert hasonló hacukákban annak idején magam is örömest villogtam. Nem lenne ellenemre még sok-sok ilyen apró, üdítő ellenpont a manapság viselt csudafunky és pöpec-királylányos göncök mellett. Gyerekebb lenne tőle ránézvést a ma gyermeke is, még a belevalóságot sem kellene hozzá sutba dobni, hogy a nagyinak tutira belepárásodjon a szemüvege.

Forrás: Helen Gordon

Bár nincs szezonja rendeltetésszerűen az atlétának - értem itt azt a funkcióját, amikor alá kell venni valaminek, hogy ne fázzunk, ugyebár -, azért nálunk soron vannak a jópofa atlétatrikók rendesen, mivel a lányok már magukat öltöztetik sokszor, aminek az az eredménye, hogy az atléták, mint ujjatlanok be vannak fogva. Így nekem ezek a New Generals fehérneműk másképp néznek ki, mint egy átlagos, funkcionalista anyukának, aki az atlétákat atlétának használja.

A minták azok természetesen, ami miatt iderakom őket és ami miatt szeretnék belőlük a lányoknak. Egy katicás jöhetne első körben, aztán szitakötős és lepkés is és mindez aprómintás változatban is, nanáhogy és persze, mert azt meg én szeretem.

Forrás: New Generals

Szülés után a legtöbb anya megtapasztalja, hogy a tejelválasztás nem feltétlen akkor indul meg, ha a gyerek mellre kerül: elég hozzá gyereksírást hallani vagy kicsit tovább húzni a szoptatást, és máris tenyérnyi foltok jelennek meg az anya pólóján, felsőjén, blúzán. Az hagyján, hogy pöttyet kínos szituáció születhet belőle, de az anyatej foltot kimosni sem feltétlenül a legkönnyebb.

Ezért aztán van létjogosultsága a melltartóba helyezhető tejgyűjtő párnáknak, amelyek a nem éppen jókor meginduló tejelválasztás termékét magukba szívják anélkül, hogy ebből kívülről bármi is észrevehető lenne. Persze, ebből is sokféle van: létezik egyszer használatos, eldobható változat, mosható, és olyan is, ami műanyagból van - bár utóbbit inkább a szoptatás alatt célszerű csak használni.

A moshatók közül nekem frottírból készült volt, mit mondjak, nem volt a legkényelmesebb az éppen érzékeny korszakát élő, meggyötört melleimnek. Ám az Itzy Ritzy 100 százalékos pamutbevonatú, mosható párnácskái biztosan kényelmesek lehetnek. Hogy szépek, ahhoz kétség sem fér - jók a színek és a minták, mert hát, bármennyire is csak mi láthatjuk, bizony ez sem mindegy.

Ráadásul antibakteriálisak, ami a mosható párnáknál nem utolsó szempont. Hatos csomagban kaphatók, és még a környezettel is jót teszünk, ha eldobható helyett ilyet vásárolunk.

Forrás: Itzy Ritzy

Papír tojásosdobozokról kapta a nevét Clare McHardy jelmeztervező egyedi gyerekruha-kollekciója. A tervezőnő - otthon cseppet sem ülő anyaként - kezdetben kizárólag saját gyerkőceinek tervezett és varrt szebbnél szebb holmikat.

Azonban, ahogy ez már a szerencsésebbjével meg szokott esni néhanap, tágabb családja és ismerősei villámgyorsan ráharaptak a csinos, minőségi anyagokból készült darabokra. Nem sok idő kellett hozzá, és már maguk is a Clare  által készített ruhákat aggatták szívesebben ennen sarjaikra. Ezt hívják - gondolom - beleszeretésnek.

Innen már csak egy ugrás volt az Eggcup márka létrehozása, ahol a folyton megújuló készletből egészen 10 éves korig lehet válogatni - most már távoli ismerősöknek és  ismeretleneknek is.

A vezérvonal jelen kollekcióban lányoknál a romantikus rózsás-bokrétás, akár teljes ruhaként, akár csupán jelzés-értékű díszítőelemként. A fickók mostanában a csíkossal kénytelenek ugyan beérni, de abból minden mennyiségben találhatnak magukra valót.

Bár szerelem bennem hangyányit sem moccant egyelőre, azért visszanézek majd néhány hónap múlva - kíváncsi vagyok, vajon addigra milyen anyagokból szerez be nagy tételben Clare újabb készleteket?

Forrás: Eggcup

De most komolyan: miért is nem csináltam még én ilyen bizniszt? Kereslet szinte tuti lenne rá, már csak ha magamból indulok is ki, akkor is. Hogy miről is van szó?

Az ötlet valóban nagyon egyszerű: az ember lánya jó eséllyel kétszer-háromszor vár gyereket élete során, ám ilyenkor - jobb megoldás híján - rákényszerül, hogy egy rakat pénzt költsön olyan ruhákra, amelyeket aztán pár hónapig hord csak, beleértve a szülés utáni időszakot is. Ez már csak két dolog miatt is szívás: az egyik a fentebb már említett anyagi oldal, a másik pedig az, hogy az ember képtelen annyi ruhát betárazni, hogy minden alkalomra előkaphassa a megfelelő neglizsét gömbölyödő pocakkal is. És mivel már látom Cyr kommentre görbülő mancsait, ki is egészítem azzal, hogy normál esetben, ha az ember lánya nem vásárlás-mániákus, ugyebár.

És ezen a ponton lép a színre a RentMaternityWear.com ügyesokos csapata, akik a rongytalan kismamákat mindenféle eseményre ellátják kölcsönzött ruhákkal - nyilván némi anyagi ellenszolgáltatás fejében, de ez mégsem lehet annyira sok, mint magát a ruhát megvenni. Találhatunk itt nagy hassal is csinos cuccot esküvőre, koktélpartira vagy színházi estre, méghozzá szépséges, designer darabokat.

Nekem már csak egy kérdésem van: teljes kismamaruhatárral miért nem lehet ezt megcsinálni? Végtére is jól járna a kölcsönző és a kismama is - a bolti árak töredékéért lehetne kihúzni a kilenc hónapot - plussz azt a pár hónapot, míg visszamegy az ember hasa -, a kölcsönző pedig durva pénzeket szedhetne be egy-egy ruhába fektetett pénzmagért cserébe a sok-sok, várandósság alatt is csinosan öltözködni vágyó anyaalapanyagtól.

Tavaly nyáron bepillantást engedett nekünk felhasznalo bloggerina a Whitten Grey kollekciójába, ahol nem csak gyönyörű és organikus ruhákat láthatunk, hanem még jótékony is a cég ráadásul, hiszen továbbra is áll az a projektjük, aminek a keretében minden vásárlás után egy rászoruló kislány is kap egy ruhát ingyen.

Ezért is, no meg persze a ruhák finom szépsége miatt is kerül ki idén nyáron is a kollekciójuk a blogra. A narancssárga kockás kisruha gyerekkoromat idézi, ezért rögtön a szívembe zártam, az meg lenyűgöző számomra mndig, amikor szürke ruhát tudnak vidámmá és játékossá tenni némi rafinériával, mint itt a második képen lévőt is.

Forrás: Whitten Grey