Teát nem lehet reggeli rohanás közben inni, felszürcsölni nagy hirtelen, mint a kávét - két cukorral, tejjel, ha kérhetem - a teázáshoz idő és hangulat kell. Hátradőlve egy kényelmes kanapén, kavargatva, élvezni a teret-lelket betöltő fűszeres aromát, elnyújtózni, feloldódni néhány percre a semmittevésben, apró kortyonként ízlelgetve forróságát.

A tea lehet inspiratív: csészével vagy bögrével a kezünkben egymás után érkeznek a gondolatok, lehet fázós téli reggel, vagy forró nyári délután, a forró ital felfrissít, majd újból elandalít. A tea ezerféle színben kavarog, gőzéből, mint puha felhőcskékből  alakok, formák tűnnek elő sorra, fölé hajtott arcunkra meleg csókot lehelve.

A tea lehet egy darabka földrész: távoli, egzotikus hangulat. Íze elrepíthet egy japán teaházba, messze a trópusokra, szavannák hangját-illatát hordja, nagyvárosok nyüzsgő moraját, nyirkos-esős, ködös hangulatát.

A tea - hisz láthatjuk alant - stílus is lehet. Könnyed, játékos, ugyanakkor elegáns, kavargóan színes,  mégis kifinomult. Hétköznapi, de egyben ünnepi, forró, frissítő, fűszeres, ámde lágy - cukros, citromos -  koffeinmentes varázs.

Forrás: Tea Collection