Megboldogult tinédzserkoromban lázadtam minden ellen - a magam csendes és valószínűleg módfelett bosszantó módján: a szülők, a szabályok meg az egész világ ellen. Emlékszem, ezerrel rajzoltuk mindenhová a tarajos hajú haverokkal az A betűket a karikákba, mert mekkora anarchisták vagyunk mi, meg rohad a világ és legyen már vége, még a káosz is jobb, mint ez a fajta rend.

Mára ebből a fajta lázadásomból már kevés maradt, szeretek polgárpukkasztani, az kétségtelen, de azért nagyrészt lehajtott fejjel beálltam én is a sorba. Szégyen ez vagy sem, nem tudom. De ma is nosztalgikus érzések törnek rám, ha meglátok egy anarchista jelet. Talán ezért is tetszenek ennyire a Rockabye-baby Anarchista cuccai - még a festék is megfolyt rajtuk, muhaha -, meg tudjuk már ám ennyi idősen, hogy a kölkök nemcsak kamaszkorban lázadnak és bontanak rendet, hanem már egész kis korban is. Vigyázz, világ!

Forrás: Rockabye-baby